Meglepetés!

Kedves olvasók!

Tudom, hogy már egyszer elbúcsúztam, számomra azonban teljesen nem jött el még az a pillanat, amikor meg tudok válni a blogtól. Úgy éreztem, kell egy befejezés, s gondolom meg is leplek a jelentkezésemmel titeket. Nem akartam lezáratlanul hagyni a Be Alright történetét, hiszen annyi szép emléket szerzett nekem ez a blog és Ti, drága olvasóim, hogy azt estig sorolhatnám. Rengeteg mindent tanultam a történet írása alatt, de legfőképpen azt, hogy legyek az, aki vagyok. Sok levelet kaptam, ahol véleményt fejtettek ki és ezeknek a leveleknek rengeteg mindent köszönhetek. Az, ahogy írtatok rólam, amilyen jókívánságokat kaptam tőletek néha megsiratott engem, néha pedig szóhoz sem tudtam jutni. Az olvasók, és azok, akik mindig mellettem álltak, még akkor is, amikor volt egy mélypont, erősebbé tettek. Nem tudom elégszer hangsúlyozni a köszönetemet, a sok törődést, a szeretetet, mindent.Lehet, hogy úgy érzitek, cserben hagytalak titeket, de erre sosem lennék képes. Végső soron ezzel a kisebb novellával szeretném megköszönni a sok támogatást, biztos, hogy nem foglak elfelejteni titeket és remélem, Ti is velem tartatok addig, amíg az utam le nem fog zárulni teljesen. Karácsonyi novella lett, ugyanis imádom a karácsonyt, és már most teljesen extázisban vagyok tőle. Remélem, tetszeni fog és mindentől eltekintve úgy érzitek majd, hogy szépen zárult le a történet. A végére szeretnék egy kis statisztikát betenni, ugyanis van mit köszönnöm rendesen, ezért is ismételgetem ezt folyton:

Közzétett megjegyzések: 456 db (jelenleg)
Rendszeres olvasók száma: 134
Bloglovin olvasók száma: 111
Legtöbbet olvasott fejezet: 1. fejezet (1626 megtekintés)
Összes oldalmegjelenítés: 72606

Forgalom forrásai: need-one-love.blogspot.hu - 1309;
Keresőszavak alapján: everything is gonna be alright one direction - 70;

Remélem, hogy továbbra is velem tartotok majd és bármennyire is hiányzik a blog követni fogtok engem. Köszönöm azt a sok mindent, amit adtatok nekem, igyekszem minden nap visszaadni valamit belőle! További szép napot, szeretlek titeket.

Love, Diana

Karácsonyi csoda..
2018. december 21.
All I Want For Christmas Is You

Nehéz szívvel lépkedek London kivilágított utcáin. A hideg levegő arra késztet, húzzam fel a kesztyűmet. A hópelyhek lágyan szállnak a város levegőjében, miközben akár balra akár jobbra nézek karácsonyi világítást látok.
Egyfajta melegség tölt el, megmagyarázhatatlan jókedv párosul a szégyenérzetem mellé. Öt éve járt a lábam ezeken az utcákon, öt éve láttam utoljára a Temzét naplementekor, s ekkor láttam utoljára havat.
Elköltöztem, új életet kezdem. Az új kezdet sokkal jobban sikerült, mint gondoltam. Úgy éreztem az elmúlt években mindent megkaptam, amit itt Angliában nem: szeretve voltam, nem voltak kétségeim és a sok harc árán megtaláltam önmagam. Továbbra is táncolok és tanítok, kitűnően megtanultam a nyelvet. Hazudnék, ha azt mondanám senki és semmi sem hiányzott innen, mert igen. A ropogós hó, az elfogyasztott meleg teák és kávék, a közösség, amely a tinédzser éveim utolsó részében mellettem állt. Talán ami a legjobban hiányzott az egy szívmelengető, csokoládébarna szempár, a pimasz mosoly és a férfiasan borostás arc. A humorérzék, a megértés, ami körülvett engem nap, mint nap. Mindössze ezért bánom azt, hogy úgy határoztam, elköltözöm a világ másik felére.

Minden nap nyomon követtem a Róla szóló híreket. Nehéz is lett volna nem ezekre figyelni, hiszen a One Direction akkoriban hihetetlen hírnévnek örvendett. Zayn boldognak tűnt a kamerák előtt, s emiatt azt hittem, a való életben is boldog. Sosem kerestem senkit és nem is vettem fel a telefont senkinek sem, egészen egy különös hívásig. Máig emlékszem a dátumra, 2013. szeptemberét írtuk. Akkora sikerült beilleszkednem, lehet, hogy picit boldog is voltam – hiszen tudtam, hogy Zayn is az, és sikerült továbblépnie. A telefonom egyik este Harry nevét jelezte ki, aki később beavatott abba, hogy Zayn korántsem olyan mosolygós, mint volt, bezárkózott és nem tudja, hogyan tovább. Akkor, abban a pillanatban összepakoltam. Magam sem tudom mit hittem, csak annyit akartam, hogy ismét a karjaimba zárhassam Őt és helyette én mondhassam, hogy minden rendben lesz. Buta ötlet volt, hiszen Styles pontosan arra kért, ne keressem Őt, attól jobban összezuhanna. Így tettem…

Már egy év eltelt, az akkori Karácsonyt, azaz 2013 végét és 2014 kezdetét Brazíliában töltöttem. A szüleimmel mindig beszéltem, s volt, hogy pár napra visszautaztam hozzájuk, de az szigorúan titkos volt, a ritka alkalmak egyike. Tényleg kezdett minden rendbe jönni, egészen addig a napig, amikor be nem mutatták a banda filmjét. E film premierje után, és a hírek után, miszerint Zayn összejött Angel-el és el is jegyezte Őt összetörtem.  Azt hittem, sőt, biztos voltam benne, hogy én rontottam el. Idővel enyhült a fájdalmam, mára pedig rájöttem, hogy talán nekünk jobb külön. Talán nem egymásnak teremtettek minket.

Én is boldog vagyok. Vagyis, részlegesen. Találkoztam egy fiúval, aki nagyon aranyos és igazán törődik velem. Ő nem jött el, hiszen Rio-ban lakik és ott tölti az ünnepeket. A fiút Jamesnek hívják és történetesen a vőlegényem.

A napokban telefonáltam Harry-nek. Vele tartottam az évek során a kapcsolatot, megbíztam benne, sosem kotyogta ki a többieknek, hogy mi van velem. Azt hiszem, rosszul ítéltem Őt meg. Igenis jó lelkű, szeretnivaló, önzetlen, csodás ember. Csak akkor, amikor összevesztem vele a ’Nem látom a fától az erdőt’ szindrómában szenvedtem. Szóval a göndör énekes segített mindenben, Ő mondta meg, hol lesz a banda ma este, hol tartják a szokásos ünnepi összeröffenésüket.

Az idő egyre hidegebb lesz, ezért szaporábban szedem lépteimet, járásom magabiztosabb lesz. Ahogy a kitűzött célom egyre közelebb kerül hozzám a szívem kihagy pár ütemet. Ennyi év után is képes vagyok teljesen izgulni és zavarban lenni, már csak Zayn gondolatától is. Persze ezt az életben nem vallanám be senkinek, túl makacs vagyok ahhoz.
Jéggé fagyott kezeimmel kopogtatok a vastag fa ajtón, lüktető pulzussal várva, valaki ajtót nyisson. Nem kell sokáig a kinti hidegben kuporognom, tekintetem találkozik két zöld szemmel. A jól ismert gödröcskék is megjelennek, ahogy Harry ajkai mosolyra húzódnak. Mintha az életem múlna rajta, úgy ugrok nyakába, s ölelem meg, szinte összeroppantva csontjait.
Semmit sem változott az évek alatt, talán annyit, hogy borostát növesztett és a vonásai már sem olyan kisfiúsak. Gyengéden engedem el Harry nyakát, aztán bizonyosodom meg róla, nem fojtottam-e meg szegényt. Szerencsére él és virul. Kedvesen invitál be, pár oktávval mélyebb hangon. Határozottan férfiasabb lett az évek során.

Az izgalomtól remegve lépek be a házba. Egy szót sem szólok, máris téli bakancsom fűzője felé nyúlok és mielőtt az énekes srác figyelmeztetne, hogy le ne merjem venni a cipőt már a piros, rénszarvasos zoknimban toporgok az előszoba padlóján. Harry segít levenni a kabátomat és a kósza, hajamban ragadt hópelyhektől is megszabadít.

- Elmesélted a többieknek, hogy jövök? – tapintok finoman a lényegre. Bőszen megrázza fejét, mire nekem egy megkönnyebbült sóhaj szökik ki a számon.
- Mindenki itt van, gyere velem – a helyzet mintha kicsit hűvös és rideg lenne körülöttünk. Öt éve nem láttuk egymást, talán ezért van az, hogy inkább viszonyulunk idegenként egymáshoz, mint rég látott barátokként.

Ahogy szedem a lépteimet a parkettán, keresztül az előszobán egyre idegesebb leszek. Először két fejet pillantok meg egy fotelban, az egyik szőke, tehát biztosan Niall a tulajdonosa. Később kiderül, hogy az alany, akinek az ölében ül és akivel éppen valami autós játékot játszik Louis. Egyikük sem figyel fel rám, sem barátjukra. Csendben állva figyelem Liamet, ahogy éppen valamin dolgozik. Tolla lelkesen gördül a papíron, másik oldalán Eleanor ül, kíváncsian figyelve egyszer Liam, egyszer pedig barátja, Louis tevékenységét. Az egész nappali csodásan van feldíszítve, a háttérben ott áll a karácsonyfa, telis-tele égőkkel. A levegőben süteményillat terjeng. Bőszen keresem tekintetemmel Zayn-t, amikor csörömpölés hallatszik, pontosan a hátam mögül.

A hangra minden szobában tartózkodó személy felém kapja a fejét. A négy srác álla a földet súrolja, Eleanor viszont csak mosolyog. Nagy levegőt véve fordulok meg tengelyem körül, hiszen pontosan tudom, ki áll mögöttem. Egy pillanatra az eszméletemet is elvesztem, ahogy farkasszemet nézek Zayn-nel, aki előtt egy törött tányér hever. Arcáról nem olvasok le mást, mint meglepődöttséget. Na jó, talán az Ő reakciója kicsit intenzívebb, mint a többieké.

- J-jade? – dadogja, mint egy megszeppent kisgyerek. Továbbra is némán állok előtte, mindössze egy bólintással jelzem, tényleg én vagyok az. A következő pillanatban két erős kart érzek körém fonódni. Fejemet lágyan Zayn vállába fúrom, beszívva jellegzetes illatát. Hirtelen mintha ismét tizennyolc éves lennék, mintha semmi sem változott volna. Fogalmam sincs mi történik velem, csak szorítom Őt arra várva, hogy eltávolodjon tőlem. Hiába várok, karjai továbbra is körém fonódnak, s a pillanatot egy ismerős morgás szakítja meg.

- Srácok, befejeznétek ezt? – a hang hallatára villámgyorsan elválunk egymástól. Úgy tűnik, ma ölelgetős napom van, hiszen Angel-t is úgy támadom le, mintha az életem múlna rajta.
- Sajnálom – motyogom halkan, levegőt adva a szőke lánynak. Tekintetem közte és Zayn között cikázik, de mindössze annyit veszek észre, hogy az énekes bámul engem, ami enyhén zavarba hoz. Gondolj Jamesre! Ő szeret téged, ott volt neked, amikor senki sem! Jade, gondolkozz. Zayn nem a tiéd és sosem lesz.
- Megváltoztál – nyújtja a kezembe a finom sütikkel megpakolt tálat Angel, aztán leül a nappali szőnyegére. Erőszakosan ragadja meg Malik karját, ezzel maga után húzva Őt. Én is csatlakozom hozzájuk, ám mielőtt leülök, kapok minden jelen lévőtől egy csontropogtató ölelést. Annyira furcsa ez nekem, mindenki rengeteget változott. Határozottan felnőttesek lettek, kivéve talán Niall-t és Louis-t.
- Mesélj, mi történt veled! Öt éve nem láttunk – a többiek abbahagyják az éppen folytatott tevékenységüket, s kört formálva kezdenek kérdezősködni rólam.

Nekem is rengeteg kérdésem lenne. Hiába láttam őket nap, mint nap a tévében, azt hiszem, az elmúlt évben történtek felét ismerem csak. Azt sem tudom, Zayn és Angel hogy találtak egymásra, hiszen amikor elmentem pontosan azért választottak szét minket, mert Harry annyira szerelmes volt a lányba.

- Nagyon sok minden történt. Miután elutaztam tanítani kezdtem, táncversenyekre jártam. Azóta is ezt
- És miújság van veled az élet más terén? Család, szerelem.. – kezd eszeveszett sorolásba a szöszi Niall. Bevallom, a szerelem szóra kicsit összerezzenek. Azt hiszem, megérdemlik az igazat. Továbbléptem, Ők is továbbléptek. Ez nem nagy dolog.
- Hát, az igazság az, hogy nagyon jól vagyok most.
- Ez konkrétan mit is jelent? – köszörüli meg a torkát Zayn, majd belekortyol abba a pohár vízbe, amit éppen Angel nyújtott az előbb a kezébe, látva, nem érzi jól magát.
- Eljegyeztek. – emelem fel habozva a kezem, amin az egyszerű, mégis gyönyörű gyűrű foglal helyet. A víz, ami az előbb Malik szájában volt a szőnyegen landol. Hangos köhögések töltik meg a cselekedet reakciójaképp kiváltott csendet. Niall apró tenyerével erőteljesen rácsap a bradfordi fiú hátára, aki ettől még jobban fuldokolni kezd. Kell egy kis idő, amíg abbahagyja, s sikerül lenyugodnia, eközben én rájövök, hogy jogtalanul könyvelem el Őt magamban fiúnak, hiszen már egyáltalán nem az. Huszonnégy éves, lassan huszonöt, számomra azonban talán örökké az a kis borostás, csillogó szemű fiú marad, aki olyan sok mindenre megtanított.

csinálom. Táncolok, tanítok, járom a világot. Sok új embert ismertem meg, jó volt kiszakadni a londoni szürkeségből, de nagyon hiányoztatok! Teljesen más az élet, folyton süt a nap, ami először eléggé furcsa volt. Hiányzott a sok emlék és élmény, a pozitívak és negatívak egyaránt.

Az évek során egyre nyálasabb gondolataim lettek vele kapcsolatban. Talán a távolság tette ezt, de máshogy kezdtem gondolni Zayn-re. Rájöttem, mennyit köszönhetek neki, hiszen általa jóval teljesebb emberré váltam. Megtanultam hinni, szeretni, érezni, kiestem abból az üres állapotból, amiben teljes egy évig tengődtem.

Chris-t azóta sem láttam. Most már nem is akarom. Ő tipikusan az az egyéniség, aki élete végéig egyedül fog maradni az erőszakossága és az önzősége miatt. Persze, én sem vagyok tökéletes, soha nem is voltam az. Sok mindent elszúrtam, tudom. Közel sem vagyok tökéletes ember, sőt, elég messze vagyok tőle. De az előnyös tulajdonságaimból kovácsoltam erőt – és persze a táncból. Mi lenne velem tánc nélkül? Semmi! Hosszú-hosszú évek óta táncolok, de egyszerűen nem tudom megunni. Az érzéseim kifejezéséhez szükségem van a táncra és örülök, hogy már táncosként is elismernek és megoszthatom másokkal a tapasztalataimat.

Kicsit elkalandoztak a gondolataim. A hosszú meredésemből végül Zayn-re pillantok, aki egy tipikus ’Mi a franc van?’ fejjel bámul engem.

- Ha jól tudom ti is össze fogtok házasodni. – terelem a témát. Oké, talán egy kicsit fáj és furcsa nekem, hogy pont Angel és Zayn fognak összeházasodni.
- Igen, jövő nyárra tervezzük az esküvőt – a szőke lány arcán büszkeséget látok, túlzott büszkeséget. Kicsit levegőznöm kell, ez nekem túl sok most.
- Srácok, megmutatná nekem valaki, hol van a mosdó? – állok fel egy önkéntes jelentkezőre várva. Sokáig nem kell tétlenkedve várakoznom, Malik máris jelentkezik és villámgyorsan karon fogva húz ki a nappaliból.

Egy pillanatig tényleg azt hiszem, hogy a mosdót mutatja meg, aztán megállunk egy eldugottabb kis sarokban. A kínos csend pillanata áll be közöttünk. Ez a csend olyanszinten kínos, hogy szinte csontig hatol.

- Hol van a mosdó? – érett viselkedésemre vall, hogy inkább ismét terelem a szót, minthogy egyből a tárgyra térek. Lehet, hogy idősebb vagyok és sokat tanultam, viszont továbbra is tudok gyerekes és naiv lenni. Tudom, hogy Zayn miért húzott félre és mire kíváncsi. Eléggé ismerem Őt.

 - Kérlek, gyere el velem sétálni. Beszélnünk kéne pár dologról. – nagy levegőt veszek, majd bólogatva egyezek bele az ajánlatba. Miért is ne mehetnénk sétálni? London gyönyörű ilyenkor, emellett tényleg lenne mit beszélnünk.

Mindketten ismét a nappali felé indulunk. A többiek elég furcsán méregetnek minket, mikor elmegyünk mellettünk. Sikeresen magamra rángatom a kabátomat, a cipőmet. Már az eddig a táskámban lapuló sapka is a fejemre kerül. Az utolsó pillanatban Zayn eszébe jut, hogy el kéne köszönni mielőtt itt hagyunk mindenkit. Valójában azt sem tudom, hol kezdjem a sok mesélést, annyi minden történt velem és biztosra veszem, hogy vele is. Mindegy, ez majd ki fog alakulni.

- Srácok, mi elmentünk! – a csípős, hideg levegő először elég kellemetlen érzés. Zsebre teszem a kezeimet. Az ajtó becsukása után útnak indulunk. Zayn kicsit biztosabb abban, hogy hova megyünk, amíg én inkább csak topogok mellette, néha-néha ide-oda forgolászva. Vicces, hogy beszélni akartunk, de a sétánk ötvenedik percében sem szólunk egymáshoz semmit. Direkt megnézem az órát, hogy tudjam.

A hó kis pelyhekben szállingózik. London egyik részén mindig van egy kisebb bódékból álló karácsonyi kirakodó vásár, ahol árulnak fánkot, s ilyen-olyan finomságokat. Az egyik bódé, amelyen a ’Forró tea’ felirat áll különösen csalogatónak tűnik. Leülünk a fa tákolmány elé kitett asztalokra, továbbra is nagy csendben. Úgy érzem, itt az idő, hogy megtörjem ezt a csendet. Beszélgetni jöttünk, nem?

- Na és mi történt veled Zayn? Hogy alakultak a dolgok a zenekarral? – mintha nem tudnám, hogy alakultak a dolgok! Hiszen minden nap értesítve voltam a One Direction éppen aktuális lépéseiről.
- Nagyon jól. A zenekarral annyi sikerünk volt, és csak évek után tudtunk úgy dönteni, hogy pihenünk. Nem tervezünk feloszlani, mert mind az öten egymás barátai lettünk és felnőttünk egymás mellett. Sikeresek vagyunk most is, a zene és a magánélet terén is. De ahogy láttam Te is sikeres vagy. Milyen volt Rio? Párszor jártunk már ott, de sosem tudtuk megnézni a várost – időközben megérkezik a két csésze forró tea. A jéggé fagyott kezemnek különösen jót tesz ez a kis melegség. Brazíliában sosem volt hideg. Volt tél, de a legrosszabb esetben 25 fok volt.
- Örülök, hogy nem oszlottatok fel. – eresztek egy félmosolyt, majd kortyolok bele a teámba – Velem sok minden történt. Annyi minden, hogy el sem tudnám mondani. De a lényeg, hogy sokkal boldogabb lettem az évek folyamán.

- Feltehetek egy kérdést? Tényleg boldog vagy? Tényleg túlléptél rajtam? – pár pillanatra bennem akad a szó. Hazudnom kéne?

- Persze. – válaszolok szemrebbenés nélkül mielőtt kortyolok egy hatalmasat a teámból. Nem szabad a szemébe néznem, mert akkor biztosan észreveszi, hogy kételkedem ebben.
- Légy őszinte. Ez most nagyon fontos. – a hangsúlyból, amit alkalmaz érezni, hogy valóban fontos számára az őszinteségem. Ennyit megérdemel, s én is megérdemlem, hogy ennyi év után egyszer őszinte legyek magamhoz.
- Hát jó. Nem léptem túl rajtad. Szerelmes vagyok, ez igaz, de nem beléd. Mégis nincs olyan nap, amikor ne járnál az eszembe. Ez megőrjít. El akarlak felejteni, de nem tudlak. Ezért nem akartam visszajönni Londonba. Attól féltem, hogy a sok érzés és a sok emlék visszaköszön majd és láss csodát: így lett! – meglepő őszinteséggel állom a tekintetét. Ezek a barna szemek, a hosszú szempillák még most is azt a hatást váltják ki belőlem, amit évekkel ezelőtt.
- Köszönöm, hogy őszinte voltál – pókerarc. Hideg, fanyar kifejezés. Ezek szerint Ő már nem érez semmit. Hurrá, sikerült leégetnem magam!

A továbbiakban kisebb dolgokról beszélgetünk, ami kettőnk között történt elő sem került. Kiderült, hogy miután elutaztam Angel és Harry szakítottak, ezért Angel Zayn háza táján keresett vigaszt, amit kellemesen meg is talált. Jól esik kicsit felszabadultabban beszélgetni, tudni, mi történt a srácokkal. Eseményekben nem volt hiány, bár ez az Ő életükben megszokott.

A teázás után folytatjuk sétánkat. A hó egyre jobban esik, a hajam ismét tele van a fehér pelyhekkel. Van egy karácsonyfa, London egyik kisebb terén, amit az ünnepek idején kiállítanak. Ez olyasmi, mint ami New Yorkban van, csak sokkal kisebb. Ezer és ezer dísz és égő díszíti, körülötte rendszerint szerelmespárok lézengenek. Ehhez a fához érve tanácstalan leszek. Megállok az énekes mellett és azt teszem, amit Ő: bámulom a fát. Az ágai már havasak, vannak rajta kis angyalok, gyerekek által készített figurák, kis színes dobozok. Rendesen elbambulok, amikor Zayn kézen fog, közel húz magához és megcsókol.

Istenem, mennyire hiányoztak ezek az ajkak. Mennyire hiányzott az érintése, az illata, mindene. Hihetetlen jó érzés fog el a csók közben. Amikor elválunk arcomat kezébe fogja, s úgy néz mélyen a szemembe.

- Te nem felejtettél el engem és én sem Téged. Szeretlek, mindig szeretni foglak.
- Mi nem lehetünk együtt. El vagyok jegyezve és Te is eljegyezted Angel-t.

- Azt mondják, ha két ember összetartozik előbb-utóbb úgyis együtt lesznek. Részemről ez nem gond, mert szeretlek. És tudom, hogy Te is szeretsz. Az pedig, hogy visszajöttél az én kis karácsonyi csodám – simogatja meg az arcomat, majd karjait körém fonja, szorosan megölel. Az összes gondolatom elszáll, csak arra koncentrálok, ami most van. Ez a pillanat tökéletes. Lehet, hogy tényleg összetartozunk és még hosszú utat kell megtennünk addig, hogy együtt legyünk, de ez nem akadály. Zayn számára én vagyok a karácsonyi csoda, számomra viszont Ő. Szeretem Őt, még mindig. Azt hiszem, örökké szeretni fogom, mert egyedül az Ő karjaiban érzem azt, hogy minden rendben lesz.

The end..