This is the end...

Igen, sajnos minden kedves olvasóm jól látja a címet. Sok-sok ideje gondolkoztam, tényleg abbahagyjam-e ezt a blogot, s egyúttal a Be Alright történetét, de a mostani napok megerősítettek a döntésemben: A Be Alright története itt véget ér.
A többnél is több oka van, miért jutottam erre a döntésre. Nos, lehet, hogy sokatoknak újdonság, másoknak kevésbé, de idén lettem gimnazista. Általánosban is jó tanuló voltam, bekerültem az egyik legnehezebb, legnevesebb gimnáziumba és ebből a jó tanulásból most sem akarok visszavenni. Lehet, hogy kicsit érdekesnek hangzik, mert manapság divat utálni a tanulást, s bár nekem sem a szívem csücske, vannak céljaim: céljaim, amiket el szeretnék érni, és amikhez ez a tanulás szükséges. Az első héten rájöttem, hogy sok ezer darabra fognak szakítani az elkövetkezendő négy évben. Időm abszolút nincs délután, maximum annyi, hogy egyetlen blogra feltegyem a folytatást, ez a blog pedig a Save Me lesz. Lehet bosszankodni, miért oda fogok írni, nekem sok okom és indokom van, de ezek maradjanak titokban. Minden napom rohanás, reggel felkelek, eszek, elkészülök, elmegyek iskolába, ahonnan jobb esetben fél négyre hazaérek. Fél négykor ebédelek, aztán tanulok. Mivel idén rengeteg tantárgy van, a plusz testneveléssel együtt nem egyre érek haza, mint anno általánosban. Természettudományos osztályba járok, ami heti négy fizikát és kémiát és négy biológiát tesz ki, emellett minden más tantárgyam rendes óraszámba van, plusz idén az eddig nem tanult németet is felvettem, tehát ezer helyen vagyok egyszerre.

Szeretném, ha ezt megértenétek. Ha megértenétek, hogy nem a saját akaratom miatt hoztam ezt a döntést, mert imádom a blogot. Az egész történet a szívemhez nőtt, ami rendesen fáj is, hogy itt kell hagynom benneteket. De egyszerűen sem időm, sem energiám nincs két blogot működtetni, írni, tanulni, akkor pluszban fejléceket is gyártani. Nekem ez túl sok, szerintem elfogadható, hogy a jövőm jelenleg fontosabb, mint a blog. Sajnálom, ezt nem tudom elégszer hangoztatni, de ezen a napon vége van a történetnek. Sajnálom!

Nektek viszont kívánok rengeteg kitartást, erőt, sok-sok jó jegyet az iskolában! Szerezzetek barátokat, élményeket, nevessetek sokat! Szívesen várlak titeket a Save Me történeténél is, hiszen ott elérhető leszek, és ha bárkinek segítség kell szíves örömest segítek, ahogy csak tudok. Köszönöm nektek ezt a nyolc hónapot!

A végére pedig egy idézet, amely szerint az elkövetkezendő fejezeteket hoztam volna, s amely szerint Jade élete alakult volna, helyzete éleződött volna és Zayn nélkül élt volna tovább – mert igen, a végére szétválasztottam volna őket:

„Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.”